http://www.nte1866.hu/images/joomla_logo_black.jpg

Az NTE 1866 rövid története

Történelmi léptekkel nem túl régen, 140 évvel ezelõtt, 1866 nyarán pár ember úgy gondolta, hogy az akkori törvényeknek megfelelõen „egylet” formájában bejegyezteti az NTE-t, a Nagykanizsai Torna Egyletet.

Az alakulás napján 34-en kezdik meg a „rendszeres tornázást” majd pár éven belül országos szinten is ismert tornászok nevelkednek az egyesületben.
Az elsõ elnököt Ebenspanger Lipótnak, a következõt, aki már 16 éven keresztül irányítja a sportkört Walbach Mórnak hívják.
Tevékenységével igazolta, hogy az egészséges fizikum párosulva egy egészséges szellemiséggel, az összefogás élményével, mi mindenre lehet képes.
Az NTE sportolói alakítják meg a Nagykanizsai Önkéntes Tûzoltó Egyletet. A tornászok mellett, megalakul a sportlövõ, majd a súlyemelõ szakosztály is.
Az NTE a 25 éves évfordulón már nehézségekkel küzd, kis híján a feloszlás sorsára jut, de ismét jön valaki és jönnek vele sokan, akik nem hagyják elveszni az elõdök munkáját.
Unger Ullmann Elek az, akinek idejében a sportélet ismét felvirágzik, egyebek mellett 1912-ben létrehozzák a labdarúgó szakosztályt, és rövidesen megnyerik Nagykanizsa város labdarúgó bajnokságát is.
Az NTE szervezésében sportolóként, támogatóként mindig jelen volt a vasutasság, mégis 1919-ben önállóan létrehozzák a Nagykanizsai Vasutas Torna Egyletet és megalakul a VAC, amely az egykori újságok szerint is az egyik legjobb zalai futballcsapat.
A Dunántúli Sporthírek 1920. november 1-i száma arról tudósít, hogy az egyik éllovast, a Székesfehérvár DV. Elõre csapatát több mint 800 fõs közönség elõtt 2:0 arányban gyõzte le Nagykanizsán a VAC.
Mint a kanizsai sportéletben ez gyakran elõfordult, a sikerek után hullámvölgy következett és anyagi okokból a VAC 1922. október 18-án, megszûnt.
A klubtörténet fontos évszáma 1934. amikor új névvel jelenik meg, és egy sikersorozatot indít el az NVTE néven bejegyzett Nagykanizsai Vasutas Torna Egyesület.
A labdarugó pálya biztosítása kulcskérdéssé válik, az akkori MÁV vezetõk, Arató Károly fûtõházfõnök és Lukács Lajos állomásfõnök segítségével - ekkor még úgy tûnik, hogy örökre- megoldódik a pálya kérdése.
A budapesti vasútvonal mellett, - a késõbbi bútorgyár helyén - kiépítik az NVTE salakos pályát, 800 fõs nézõhellyel.
Az egykori labdarugók, Maróti Oszkár és Harangozó Lajos mindenki számára csak a „Csoszi bácsi” és a „Gozó bácsi”, - mert beceneve természetesen minden sportolónak van - óriási érdemeket szerzett a csapat ujjászervezésében.
Az 1940/41. évi bajnokságban már a Dél-Dunántúl I. osztályában játszanak, a következõ évadban pedig bajnokságot nyernek.
Az 1943-44-es évadban az NVTE megnyeri az NB. III-as bajnokságot, és ezzel addigi történetének legnagyobb sikerét éri el.
És ismét a völgy. Háború, veszteségek, szétvert, ajtó és ablak nélküli öltözõk, a felmenõ rendszerû bajnokság rendszere szétesett, nem indul NB.II. csak területi bajnokság. És megint jön az összefogás.
Varga Imre bácsi, Cári József az eldugott és megmentett futball cipõkkel, a névtelen szurkoló felesége által megvarrt kék-fehér csíkos mezekkel, és egy bolgár katonacsapat ellenféllel.
Futva terjed a hír a városban, hogy megint lesz foci, akkor pedig már béke van.
Legyõzzük a bolgár, majd a szovjet csapatot is.
A következõ idõszakban 1947-tõl 1952. tavaszáig folyamatosan az NB.II-ben az NVTE.
A negyvenes, ötvenes évek és a hatvanas évek elsõ felében is kiváló sportemberek rúgják a labdát az NVTE salakos pályáján.
A teljesség igénye nélkül:
Róka Lajos, Zalán, Bolla József, Gazdag József, Munkácsi György, Bot József, Németh Antal, Szabó István, Tura Emil, Schweitzer Sándor, Kiss Ernõ, Valusek Lajos, Horváth László és mások.
Váltakozó sikerek a hatvanas években, és 1967-ben ismét Bajnokságot nyer a csapat az NB. III-ban.

Ugye sokan emlékezünk még annak a csapatnak a játékára, amelyet olyan egyéniségek alkottak, mint: Szántó, majd Vlaszák, Nádasi, Szentgyörgyvölgyi, Szabadi, Jakabfi, Martonfalvi, Horváth János, Farkas, Pávlicz, Kovács, Horváth Béla, Józsi Gyuri, Luzsányi, Mihácsi és a többiek.
A hatvanas években az NTE és az NVTE fúzióját követõen is fennmarad az 1945-ben alakult olajbányász és vasút versengése a labdarúgásban.
Míg az olajosok anyagi háttere -éppen a bázisvállalatok gazdasági ereje miatt- folyamatosan stabil, addig a vasutasok az összefogással, a lelkesedéssel igyekeznek eredményeket elérni.
Ha már említést tettünk azokról a kiváló sportemberekrõl, akik labdarúgóként megvívták a csatáikat, nem feledkezhetünk meg azokról az egyesületi elnökökrõl és támogatókról, akik nehéz körülmények között is képesek voltak a feltételeket megteremteni.
Kiváló emberek, Péter Ferenc, Dr.Izsák József, akik nap mint nap dolgoztak azért, hogy egyre jobb lehetõségeket teremtsenek, de sokat tettek az õket követõ elnökök, társadalmi elnökök is.
A magyar labdarúgás váltakozó sikerei, de összességében a világszínvonaltól lassan elmaradó színvonala, a helyi foci esetén is jellemzõ.
Vannak kiugró évek, élményt nyújtó csaták, de a tartós, több évre szóló kiszámítható, és egyenletes teljesítmények hiányoznak.
A nyolcvanas évek elejétõl évrõl-évre csökkennek a sportra fordítható anyagi eszközök, de a drámai változás a rendszerváltás után következik be.
A MÁV átalakulása, a bázisvállalaton keresztül megvalósuló finanszírozás lehetõsége folyamatosan csökken, majd megszûnik.
Az önkormányzat a lehetõségeihez képest igyekszik fenntartani a mûködés alapvetõ feltételeit.
Ma is úgy látom, hogy felelõs döntést hozott az akkori MÁV NTE elnöksége, és a labdarúgással foglalkozó szakember gárdája, amikor az addig is magas színvonalon folyó utánpótlás-nevelésre koncentrált minden erõt.
Mindannyiunk számára örömteli az a fejlõdés, amit a labdarugó szakosztály az elmúlt években teljesít.
Minden létezõ korosztályban folyik a labdarúgóképzés, a nevelés.
A tervszerû és tudatos tevékenység eredményeként ma már a Megyei elsõ osztályt vezetõ, saját nevelésû játékosokból álló felnõtt futball csapatunk van.
Az utánpótlás nevelés megszervezésében, a tartósan magas színvonalú szakmai munkában kiemelkedõ szerepet töltött és tölt be ma is Kozma Lajos Barátunk, aki a sportszakmai tevékenységén túl képes volt arra is, hogy a mûfüves pálya létrehozását a pályázattól az átadásig menedzselje.
Az NTE története a mai napig a kiváló személyiségek, és a sportot, ezen belül a labdarúgást szeretõ emberek összefogásának története.