http://www.nte1866.hu/images/joomla_logo_black.jpg
Az NTE 1866 rövid története
Történelmi léptekkel nem túl régen, 140 évvel ezelõtt, 1866 nyarán pár ember úgy gondolta, hogy az akkori törvényeknek megfelelõen „egylet” formájában bejegyezteti az NTE-t, a Nagykanizsai Torna Egyletet.
Az alakulás napján 34-en kezdik meg a „rendszeres tornázást” majd pár éven belül országos szinten is ismert tornászok nevelkednek az egyesületben. Az elsõ elnököt Ebenspanger Lipótnak, a következõt, aki már 16 éven keresztül irányítja a sportkört Walbach Mórnak hívják. Tevékenységével igazolta, hogy az egészséges fizikum párosulva egy egészséges szellemiséggel, az összefogás élményével, mi mindenre lehet képes. Az NTE sportolói alakítják meg a Nagykanizsai Önkéntes Tûzoltó Egyletet. A tornászok mellett, megalakul a sportlövõ, majd a súlyemelõ szakosztály is. Az NTE a 25 éves évfordulón már nehézségekkel küzd, kis híján a feloszlás sorsára jut, de ismét jön valaki és jönnek vele sokan, akik nem hagyják elveszni az elõdök munkáját. Unger Ullmann Elek az, akinek idejében a sportélet ismét felvirágzik, egyebek mellett 1912-ben létrehozzák a labdarúgó szakosztályt, és rövidesen megnyerik Nagykanizsa város labdarúgó bajnokságát is. Az NTE szervezésében sportolóként, támogatóként mindig jelen volt a vasutasság, mégis 1919-ben önállóan létrehozzák a Nagykanizsai Vasutas Torna Egyletet és megalakul a VAC, amely az egykori újságok szerint is az egyik legjobb zalai futballcsapat. A Dunántúli Sporthírek 1920. november 1-i száma arról tudósít, hogy az egyik éllovast, a Székesfehérvár DV. Elõre csapatát több mint 800 fõs közönség elõtt 2:0 arányban gyõzte le Nagykanizsán a VAC. Mint a kanizsai sportéletben ez gyakran elõfordult, a sikerek után hullámvölgy következett és anyagi okokból a VAC 1922. október 18-án, megszûnt. A klubtörténet fontos évszáma 1934. amikor új névvel jelenik meg, és egy sikersorozatot indít el az NVTE néven bejegyzett Nagykanizsai Vasutas Torna Egyesület. A labdarugó pálya biztosítása kulcskérdéssé válik, az akkori MÁV vezetõk, Arató Károly fûtõházfõnök és Lukács Lajos állomásfõnök segítségével - ekkor még úgy tûnik, hogy örökre- megoldódik a pálya kérdése. A budapesti vasútvonal mellett, - a késõbbi bútorgyár helyén - kiépítik az NVTE salakos pályát, 800 fõs nézõhellyel. Az egykori labdarugók, Maróti Oszkár és Harangozó Lajos mindenki számára csak a „Csoszi bácsi” és a „Gozó bácsi”, - mert beceneve természetesen minden sportolónak van - óriási érdemeket szerzett a csapat ujjászervezésében. Az 1940/41. évi bajnokságban már a Dél-Dunántúl I. osztályában játszanak, a következõ évadban pedig bajnokságot nyernek. Az 1943-44-es évadban az NVTE megnyeri az NB. III-as bajnokságot, és ezzel addigi történetének legnagyobb sikerét éri el. És ismét a völgy. Háború, veszteségek, szétvert, ajtó és ablak nélküli öltözõk, a felmenõ rendszerû bajnokság rendszere szétesett, nem indul NB.II. csak területi bajnokság. És megint jön az összefogás. Varga Imre bácsi, Cári József az eldugott és megmentett futball cipõkkel, a névtelen szurkoló felesége által megvarrt kék-fehér csíkos mezekkel, és egy bolgár katonacsapat ellenféllel. Futva terjed a hír a városban, hogy megint lesz foci, akkor pedig már béke van. Legyõzzük a bolgár, majd a szovjet csapatot is. A következõ idõszakban 1947-tõl 1952. tavaszáig folyamatosan az NB.II-ben az NVTE. A negyvenes, ötvenes évek és a hatvanas évek elsõ felében is kiváló sportemberek rúgják a labdát az NVTE salakos pályáján. A teljesség igénye nélkül: Róka Lajos, Zalán, Bolla József, Gazdag József, Munkácsi György, Bot József, Németh Antal, Szabó István, Tura Emil, Schweitzer Sándor, Kiss Ernõ, Valusek Lajos, Horváth László és mások. Váltakozó sikerek a hatvanas években, és 1967-ben ismét Bajnokságot nyer a csapat az NB. III-ban.
Ugye sokan emlékezünk még annak a csapatnak a játékára, amelyet olyan egyéniségek alkottak, mint: Szántó, majd Vlaszák, Nádasi, Szentgyörgyvölgyi, Szabadi, Jakabfi, Martonfalvi, Horváth János, Farkas, Pávlicz, Kovács, Horváth Béla, Józsi Gyuri, Luzsányi, Mihácsi és a többiek. A hatvanas években az NTE és az NVTE fúzióját követõen is fennmarad az 1945-ben alakult olajbányász és vasút versengése a labdarúgásban. Míg az olajosok anyagi háttere -éppen a bázisvállalatok gazdasági ereje miatt- folyamatosan stabil, addig a vasutasok az összefogással, a lelkesedéssel igyekeznek eredményeket elérni. Ha már említést tettünk azokról a kiváló sportemberekrõl, akik labdarúgóként megvívták a csatáikat, nem feledkezhetünk meg azokról az egyesületi elnökökrõl és támogatókról, akik nehéz körülmények között is képesek voltak a feltételeket megteremteni. Kiváló emberek, Péter Ferenc, Dr.Izsák József, akik nap mint nap dolgoztak azért, hogy egyre jobb lehetõségeket teremtsenek, de sokat tettek az õket követõ elnökök, társadalmi elnökök is. A magyar labdarúgás váltakozó sikerei, de összességében a világszínvonaltól lassan elmaradó színvonala, a helyi foci esetén is jellemzõ. Vannak kiugró évek, élményt nyújtó csaták, de a tartós, több évre szóló kiszámítható, és egyenletes teljesítmények hiányoznak. A nyolcvanas évek elejétõl évrõl-évre csökkennek a sportra fordítható anyagi eszközök, de a drámai változás a rendszerváltás után következik be. A MÁV átalakulása, a bázisvállalaton keresztül megvalósuló finanszírozás lehetõsége folyamatosan csökken, majd megszûnik. Az önkormányzat a lehetõségeihez képest igyekszik fenntartani a mûködés alapvetõ feltételeit. Ma is úgy látom, hogy felelõs döntést hozott az akkori MÁV NTE elnöksége, és a labdarúgással foglalkozó szakember gárdája, amikor az addig is magas színvonalon folyó utánpótlás-nevelésre koncentrált minden erõt. Mindannyiunk számára örömteli az a fejlõdés, amit a labdarugó szakosztály az elmúlt években teljesít. Minden létezõ korosztályban folyik a labdarúgóképzés, a nevelés. A tervszerû és tudatos tevékenység eredményeként ma már a Megyei elsõ osztályt vezetõ, saját nevelésû játékosokból álló felnõtt futball csapatunk van. Az utánpótlás nevelés megszervezésében, a tartósan magas színvonalú szakmai munkában kiemelkedõ szerepet töltött és tölt be ma is Kozma Lajos Barátunk, aki a sportszakmai tevékenységén túl képes volt arra is, hogy a mûfüves pálya létrehozását a pályázattól az átadásig menedzselje. Az NTE története a mai napig a kiváló személyiségek, és a sportot, ezen belül a labdarúgást szeretõ emberek összefogásának története.
|